NDK-s magyarok jártak Békéscsabán, dobtak is egy hátast a várostól

1967 és 1983 között a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), valamint Magyarország között létezett egy egyezmény, amelynek részeként magyar fiatalok hároméves szerződéssel mehettek az NDK különböző városaiba dolgozni.

Majdnem 20 évvel a rendszerváltást követően, 2009 márciusában megalakult az NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesület, amely tulajdonképpen egy nosztalgiaközösség és amelyet a Kelet-Németországban töltött csodálatos három év élményei tartanak össze.

Az egyesület tagjainak jó szokása, hogy kirándulásokat szerveznek az ország számos területére. Többek között már ellátogattak Balinkára, Debrecenbe, a Balaton jó néhány településére,  most pedig Békéscsabára esett a választásuk.

„Tavaly márciusban egy, a “keletnémetben” dolgozó csabai révén megkeresett Gergely Márta, az NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesület elnöke, hogy mily sok szép, s jót hallott a városunkról. Főként az általunk szervezett Harruckern történelmi emlékútra voltak kíváncsiak ” – meséli Mácsai Sándor.

A Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnöke hozzáteszi, először tavaly márciusban várták a vendégeket, de a pandémia keresztülhúzta a számításokat, akárcsak a következő két tervezett dátumot is, az októberit, illetve az idei márciusit. A negyedik, azaz a ráadás időpont most szombatra esett.  

„Közben a kezdetleges, tavalyi létszám 35-ről 55-re duzzadt – folytatja. – Ez egyebek mellett azért fontos, mert nem mindegy, hogy hány Dotto kisvasutat és lovaskocsit kell leszervezni.”

Ahogy a vendégek Pécsről, Hegyeshalomról, Kalocsáról, a fővárosból stb. megérkeztek a csabai állomásra, nyomban az épület előtti gömbszökőkútnál kezdtek szelfizni, ugyanis hasonló köztéri építmény bugyogott Drezdában is.

„Az állomásról két Dottóval a Molnárházhoz gurultunk, ahol pálinkakóstoló és egy kis muzsika fogadta a messziről jötteket – teszi hozzá. – Majd átmentünk a Meseházba, ahol Pribojszki Feriék furulyáztak és limonádé volt a frissítő. Azt követően már három lovaskocsival, a szűk utcákon keresztül a szlovák tájházhoz hajtottunk.”

A tájház udvarán heten citeráztak, stílszerűen szlovák és magyar népdalokat, azonfelül mákoskukorica volt a csemege. Onnan gyalogosan átmentek az evangélikus nagytemplomba, ahol Ábelovszky László presbiter és építész tarott egy rövid előadást. Végül beültek az nagytemplom mögötti Öregházba, ott Knyihár Mihály igazi csabai kolbásszal vendégelte meg a csapatot.

Az ebéd után egy bónuszprogram várta az egyesületet. A fél évszázada a Jókai színházban tevékenykedő Bojczán István a tervezett 30 perces kulisszajárást egy szolid másfél órára húzta ki.

Gergely Márta elnök elmondása szerint sok fele jártak már az országban, de ennyi mindent még nem láttak egyszerre egy városban.

Mácsai hozzáfűzi, valóban olyan sűrű volt a program, hogy nem jutott idő az NDK-s sztorikra.
Pedig…